Bemutatkozik a legtitkosabb magyar játékgyár
A Maszter Játékgyár a magyar ipar büszkesége. Az olyan játékok, mint a Csibészpisztoly vagy a Búvár Kund búvárjelmez évtizedeken át szórakoztatták a gyermekek generációt, ötletből pedig ma sincs hiány, amire a cég újabb termékei, mint például a Szexi Önarckép Mobil a jó példák. Ja, hogy ez vicc? Egyrészt igen, másrészt annál jóval több. Végre egy tényleg szellemes kortárs kiállítás.
A Nem mi voltunk! nevű alkotóközösség – vagyis Brückner János képzőművész, Szabó Ottó szobrász, Fillér Máté intermédiás szakember és Czékmán Csaba grafikus – a vizuális csapásmérésnek egy igen gonosz és kifinomult módját választotta. A csapat olyan kiállításokkal lép a nyilvánosság elé, amelyeket megtekintve képtelenek vagyunk elnyomni magunkban a nevetést, ám eközben a jeges rémület is szorongatja a torkunkat, hiszen amit látunk, az akár létezhetne is.
Sőt, valamilyen formában létezik is. Például a beteges játékok, a gyerekeket a felnőttek időnként egészen torz passzióval megismertető kütyük és alkalmazások nagyon is részei a hétköznapoknak. A Nem mi voltunk! által legutóbb kitalált fiktív játékgyártó cég, a Maszter esetében is az az igazán rémületes, hogy valójában minden további nélkül létezhetett volna, hiszen elég csak bármely, a gyerekjátékok történetét bemutató tárlatra vagy egy retró tárgyakat árusító boltba elvetődni, hogy lássuk: a felnőttek ideológiavezérelt világa a maga aktuális agyrémeivel hogyan csapódott le a gyerekszobák világában. Elég csak említeni a tényt, hogy miközben tombolt a második világháború, a budapesti boltok kirakataiból mindenféle katonásdira csábító termék szemezett az arra járó lurkókkal, de a hidegháború vagy az űr meghódítása iránti nagy nekibuzdulás is lecsapódott a kiskorúaknak szánt termékek szintjén.
Sőt, valamilyen formában létezik is. Például a beteges játékok, a gyerekeket a felnőttek időnként egészen torz passzióval megismertető kütyük és alkalmazások nagyon is részei a hétköznapoknak. A Nem mi voltunk! által legutóbb kitalált fiktív játékgyártó cég, a Maszter esetében is az az igazán rémületes, hogy valójában minden további nélkül létezhetett volna, hiszen elég csak bármely, a gyerekjátékok történetét bemutató tárlatra vagy egy retró tárgyakat árusító boltba elvetődni, hogy lássuk: a felnőttek ideológiavezérelt világa a maga aktuális agyrémeivel hogyan csapódott le a gyerekszobák világában. Elég csak említeni a tényt, hogy miközben tombolt a második világháború, a budapesti boltok kirakataiból mindenféle katonásdira csábító termék szemezett az arra járó lurkókkal, de a hidegháború vagy az űr meghódítása iránti nagy nekibuzdulás is lecsapódott a kiskorúaknak szánt termékek szintjén.
 |
| Nagykaliberű kopéság Fotó: Székelyhidi Balázs |
Épp ezért a képzeletbeli Maszter játékgyártó cég kínálata – amelyből ízelítőt kaphatunk, ha ellátogatunk az Ötkert névre hallgató szórakozóhely kiállítóterébe – nem is tűnik annyira elvetemültnek. Vegyük például a Csibészpisztolyt: az iskolai köpőcsövezést fejleszti tovább az ötvenes évek vas-és acélban gazdag optimizmusával. Ennél is gyilkosabb az irónia a Bugyborékoló fantázianévre hallgató képzeletszülte termék esetében – ami nemcsak, hogy egy működő szerkezet, de akár mozgó szoborként is felfogható. A „történet” szerint a kézzel hajtható szappanbuborékfújó masinéria elkészítésére az 1910-es évekre Kelet-Európát is elérő spanyolnátha-járvány miatt volt szükség, hiszen tenni kellet valamit (idézet a kiállítás kísérőszövegéből) „ha elgyötört tüdejű kiskomáink nem képesek már egy fia buborékot sem felduzzasztani”.
Az iróniát nagyban fokozzák a kiállításon olvasható magyarázó szövegek, illetve a projektet kiegészítő Maszter-játékkatalógus füzetecskéjének maró humorú mondatai is. Ezek Falvai Mátyás fantáziáját dicsérik, aki remekül érzett rá arra, hogyan lehet az adott kor – a Maszter története egészen 1896-ig nyúlik vissza – vérkomoly idiotizmusát, az uralkodó politikai nyelvhasználat debilitását beemelni egy játékgyártó cég szakzsargonjába.
 |
| De ők voltak: Fillér Máté, Falvai Mátyás, Brückner János, Czékmán Csaba Fotó: Székelyhidi Balázs |
A kiállítást végignézve egyébként könnyen az az érzésünk, hogy nagyon könnyű komolyan venni ezt a tömény „hülyeséget”. Ez is volt a cél, ahogy az alkotók maguk is megerősítik, szándékosan szerették volna elérni, hogy a meglehetősen valósnak és életszagúnak tűnő tárgyak zavarba hozzák a nézőt, aki nem feltétlenül tudja eldönteni, átverés áldozata vagy tényleg létező produktumokról van szó – és az eddig tapasztalatok szerint több néző tényleg nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
 |
Ismerje meg a Maszter Játékgyár sikerekben gazdag történetét
Forrás: Nem mi voltunk!
|
Persze a Nem mi voltunk! tagjai mindent meg is tettek az illúziókeltés érdekében: nemcsak a tárgyakat tervezték meg és gyártották le, de a dobozok dizájnjára és minden más körítésre – a termékkatalógusra például – is akkora hangsúlyt fektettek, mintha egy létező termékcsaládról lenne szó. Mondhatnánk: semmi akadálya, hogy megvásároljuk a Maszter termékeit, már ha például Szexi Önarckép Mobilt támad venni kedvünk, amely a kicsiknek segít a közösségi oldalakon népszerű „tükörben pózolós” képek elkészítésében. Mielőtt felszisszenne az olvasó, érdemes végiggondolni, hogy nem feltétlenül az alkotók cinizmusa, hogy egy ilyen (remélhetőleg még mindig csak képzeletbeli) termék ötlete felmerülhet – a Facebook tele van a szabályokat átvágva közösségi életet élő kiskorúakkal meg az ő pózolós képeikkel. Vagyis a kiállítás ötletgazdái a tömény gúny eszközével nem is tesznek nagyon mást – de azt nagyon alaposan és felkészülten – minthogy a sokat emlegetett görbe tükröt támasztják elénk.
 |
| Nehézipari buborékfújó Fotó: Székelyhidi Balázs |
Ahogy az alkotók elmondták lapunknak: a felnőttek oldaláról mindig érvényesülő leereszkedést, amellyel a gyerekek világát megközelítik, igyekeztek kihangsúlyozni, utalva ezzel arra is, hogy a mindenkori hatalom is ily módon infantilizálja az embereket. Szóval bátran ajánlható a kiállítás azoknak, akik szórakozni (is) szeretnének egy kortárs képzőművészeti megmozdulást szemlélve, ahogy azok számára is garantált élményt nyújt, akik a karcos társadalomkritikára is nyitottak.
