Bubbler - Short movie from the studio
2013. június 25., kedd
2013. április 16., kedd
Lunch Break Warriors
Lunch Break Warrior 01
25x8x6cm - 2013
Lunch Break Warrior 02
25x15x8cm - 2013
Lunch Break Warrior 03
20x10x8cm - 2013
2013. január 25., péntek
Ottó in Funzine Budapest
A Humming Engine – Ottó Szabó
Meet contemporary artist Ottó Szabó by courtesy of FlashArt magazine.
Ottó Szabó is not just another young Hungarian artist simply trying to prolong his childhood years in the studio. He is hard as nails and mischievous, someone trying to teach exhibition visitors to play.
His statuettes are undeniably exciting, but Szabó stirs further interest with a particular private mythology built around his works. His fake narrative about his hijab decorated with folk-art motifs from the Kalocsa region balances bluff and credible, sensational news with unabashed confidence. According to Szabó’s mock-historical account, these communities fertilized local folk art: the typical Muslim hijab, covering the face of Muslim women, became fashionable headgear among young Hungarian women as well, who naturally decorated it with typical Kalocsa colorful tulip embroidery. Szabó claims he has also “found” one of these textiles. Actually, Szabó simply took his grandmother’s Kalocsa embroidered tablecloth from under her TV set, and cut holes for the eyes, passing off this mutilated piece of family heritage as a hijab.
Szabó also claims that he started drawing robots (and later making them) because he did not have action figures when he was a child. His robots, inspired by the computer game Neverhood, have large bodies, small heads, and long, thin limbs, sometimes with club-like ends. They look clumsy, but neither distorted, nor scary. Except for The Mouth of Truth, these sculptures, made of rusty, sharp tools, cannot frighten the spectator, even when they take the form of a skull mask, or when they wield a bloody axe, like The Short-Legged Butcher. These lovingly clumsy, awkwardly moving monsters may be mischievous, but they would surely never cause havoc.
From the two tons of scrap iron Szabó bought at a junkyard he managed to weld a whole universe around himself, a universe with characters such as the Mechanical Deer with a spring for an antler, the Marching Elephant that has a mechanical trunk, the Latin-style El Robo, or BrúszVilisz in a light bulb G-suit. They are all striking variations on a futuristic theme, executed with enthusiastic craftsmanship. In his world of metallic figures, Szabó applies Isaac Asimov’s humane laws of robotics. Technological dependence makes machines chained to, and dependent on, humans – and not vice versa.
Szabó is not the compromising type at all. His experiments prove to be most fruitful in his kinetic works. While Szabó’s cocky robots seem harmless, his carefully executed kinetic works appear completely pointless. His Kitchen Space-Time Bender is a pertinent example of his employment of visual jokes expressed through the language of elementary physics. The intricate interaction of various drums and wheels results in a spinning machine, the function of which is at least as absurd as its name. The kitchen cabinet of Vladimir and Estragon must surely contain such an item.
Ottó Szabó was born in Szekszárd, Hungary in 1989. He lives and works in London.
2012. november 21., szerda
Nem mi voltunk!
Bemutatkozik a legtitkosabb magyar játékgyár
A Maszter Játékgyár a magyar ipar büszkesége. Az olyan játékok, mint a Csibészpisztoly vagy a Búvár Kund búvárjelmez évtizedeken át szórakoztatták a gyermekek generációt, ötletből pedig ma sincs hiány, amire a cég újabb termékei, mint például a Szexi Önarckép Mobil a jó példák. Ja, hogy ez vicc? Egyrészt igen, másrészt annál jóval több. Végre egy tényleg szellemes kortárs kiállítás.
A Nem mi voltunk! nevű alkotóközösség – vagyis Brückner János képzőművész, Szabó Ottó szobrász, Fillér Máté intermédiás szakember és Czékmán Csaba grafikus – a vizuális csapásmérésnek egy igen gonosz és kifinomult módját választotta. A csapat olyan kiállításokkal lép a nyilvánosság elé, amelyeket megtekintve képtelenek vagyunk elnyomni magunkban a nevetést, ám eközben a jeges rémület is szorongatja a torkunkat, hiszen amit látunk, az akár létezhetne is.
Sőt, valamilyen formában létezik is. Például a beteges játékok, a gyerekeket a felnőttek időnként egészen torz passzióval megismertető kütyük és alkalmazások nagyon is részei a hétköznapoknak. A Nem mi voltunk! által legutóbb kitalált fiktív játékgyártó cég, a Maszter esetében is az az igazán rémületes, hogy valójában minden további nélkül létezhetett volna, hiszen elég csak bármely, a gyerekjátékok történetét bemutató tárlatra vagy egy retró tárgyakat árusító boltba elvetődni, hogy lássuk: a felnőttek ideológiavezérelt világa a maga aktuális agyrémeivel hogyan csapódott le a gyerekszobák világában. Elég csak említeni a tényt, hogy miközben tombolt a második világháború, a budapesti boltok kirakataiból mindenféle katonásdira csábító termék szemezett az arra járó lurkókkal, de a hidegháború vagy az űr meghódítása iránti nagy nekibuzdulás is lecsapódott a kiskorúaknak szánt termékek szintjén.
Sőt, valamilyen formában létezik is. Például a beteges játékok, a gyerekeket a felnőttek időnként egészen torz passzióval megismertető kütyük és alkalmazások nagyon is részei a hétköznapoknak. A Nem mi voltunk! által legutóbb kitalált fiktív játékgyártó cég, a Maszter esetében is az az igazán rémületes, hogy valójában minden további nélkül létezhetett volna, hiszen elég csak bármely, a gyerekjátékok történetét bemutató tárlatra vagy egy retró tárgyakat árusító boltba elvetődni, hogy lássuk: a felnőttek ideológiavezérelt világa a maga aktuális agyrémeivel hogyan csapódott le a gyerekszobák világában. Elég csak említeni a tényt, hogy miközben tombolt a második világháború, a budapesti boltok kirakataiból mindenféle katonásdira csábító termék szemezett az arra járó lurkókkal, de a hidegháború vagy az űr meghódítása iránti nagy nekibuzdulás is lecsapódott a kiskorúaknak szánt termékek szintjén.
 |
| Nagykaliberű kopéság Fotó: Székelyhidi Balázs |
Épp ezért a képzeletbeli Maszter játékgyártó cég kínálata – amelyből ízelítőt kaphatunk, ha ellátogatunk az Ötkert névre hallgató szórakozóhely kiállítóterébe – nem is tűnik annyira elvetemültnek. Vegyük például a Csibészpisztolyt: az iskolai köpőcsövezést fejleszti tovább az ötvenes évek vas-és acélban gazdag optimizmusával. Ennél is gyilkosabb az irónia a Bugyborékoló fantázianévre hallgató képzeletszülte termék esetében – ami nemcsak, hogy egy működő szerkezet, de akár mozgó szoborként is felfogható. A „történet” szerint a kézzel hajtható szappanbuborékfújó masinéria elkészítésére az 1910-es évekre Kelet-Európát is elérő spanyolnátha-járvány miatt volt szükség, hiszen tenni kellet valamit (idézet a kiállítás kísérőszövegéből) „ha elgyötört tüdejű kiskomáink nem képesek már egy fia buborékot sem felduzzasztani”.
Az iróniát nagyban fokozzák a kiállításon olvasható magyarázó szövegek, illetve a projektet kiegészítő Maszter-játékkatalógus füzetecskéjének maró humorú mondatai is. Ezek Falvai Mátyás fantáziáját dicsérik, aki remekül érzett rá arra, hogyan lehet az adott kor – a Maszter története egészen 1896-ig nyúlik vissza – vérkomoly idiotizmusát, az uralkodó politikai nyelvhasználat debilitását beemelni egy játékgyártó cég szakzsargonjába.
 |
| De ők voltak: Fillér Máté, Falvai Mátyás, Brückner János, Czékmán Csaba Fotó: Székelyhidi Balázs |
A kiállítást végignézve egyébként könnyen az az érzésünk, hogy nagyon könnyű komolyan venni ezt a tömény „hülyeséget”. Ez is volt a cél, ahogy az alkotók maguk is megerősítik, szándékosan szerették volna elérni, hogy a meglehetősen valósnak és életszagúnak tűnő tárgyak zavarba hozzák a nézőt, aki nem feltétlenül tudja eldönteni, átverés áldozata vagy tényleg létező produktumokról van szó – és az eddig tapasztalatok szerint több néző tényleg nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
 |
Ismerje meg a Maszter Játékgyár sikerekben gazdag történetét
Forrás: Nem mi voltunk!
|
Persze a Nem mi voltunk! tagjai mindent meg is tettek az illúziókeltés érdekében: nemcsak a tárgyakat tervezték meg és gyártották le, de a dobozok dizájnjára és minden más körítésre – a termékkatalógusra például – is akkora hangsúlyt fektettek, mintha egy létező termékcsaládról lenne szó. Mondhatnánk: semmi akadálya, hogy megvásároljuk a Maszter termékeit, már ha például Szexi Önarckép Mobilt támad venni kedvünk, amely a kicsiknek segít a közösségi oldalakon népszerű „tükörben pózolós” képek elkészítésében. Mielőtt felszisszenne az olvasó, érdemes végiggondolni, hogy nem feltétlenül az alkotók cinizmusa, hogy egy ilyen (remélhetőleg még mindig csak képzeletbeli) termék ötlete felmerülhet – a Facebook tele van a szabályokat átvágva közösségi életet élő kiskorúakkal meg az ő pózolós képeikkel. Vagyis a kiállítás ötletgazdái a tömény gúny eszközével nem is tesznek nagyon mást – de azt nagyon alaposan és felkészülten – minthogy a sokat emlegetett görbe tükröt támasztják elénk.
 |
| Nehézipari buborékfújó Fotó: Székelyhidi Balázs |
Ahogy az alkotók elmondták lapunknak: a felnőttek oldaláról mindig érvényesülő leereszkedést, amellyel a gyerekek világát megközelítik, igyekeztek kihangsúlyozni, utalva ezzel arra is, hogy a mindenkori hatalom is ily módon infantilizálja az embereket. Szóval bátran ajánlható a kiállítás azoknak, akik szórakozni (is) szeretnének egy kortárs képzőművészeti megmozdulást szemlélve, ahogy azok számára is garantált élményt nyújt, akik a karcos társadalomkritikára is nyitottak.
2012. október 5., péntek
A paksi vastelep az én kincsesbányám, avagy a Magyar Robotikai Vállalat tornarobotja
Néprajzkutatás című műve egy mára kihalt (fiktív) török eredetű muszlim népcsoportkalocsai hímzéses női fejfedőjét mutatja be, júniusban a Budapester Zeitung kész ténynek vette, hogy a népcsoport valóban létezett. Csepel G.E. című mobilszobra a Magyar Robotikai Vállalat első sorozatgyártott tornarobotja, ami arra szolgált, hogy ebédszünetben megmozgassa a munkásokat. Szabó Ottó frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, de munkáival máris nagy feltűnést keltett. Most a robotokról és a napi vasbevitelről beszél.
Milyen motorral működik a Csepel G.E.?
Egy IFA ablaktörlő motorral.
Annyira erős, hogy képes megmozgatni? Hány kiló a szobor?
Nagyjából hetven kiló az egész kóceráj, de nem a súlyán múlik, hanem hogy hogyan van megcsinálva a szerkezet. A forgástengelyek nagyon be vannak zsírozva, ezért annyira könnyen mozog, hogy szinte nincsen súrlódás. A sztori az, hogy egy müncheni radiátor mögött találtam azt a Kinder-játékot, ami alapján megcsináltam ezt az egészet. Egy műanyag játékfigura, amit felhúzol hátul, egy rúgós tengelyt megmozgat és elkezd táncolni. Ennek az elve alapján működik az én szobrom is.
Az anyagokat hogyan választottad ki?
Teljes recycling az egész. A paksi műtermemben elképesztő mennyiségű hulladék van. A paksi vastelep az én kincsesbányám, onnan szereztem be mindent. Ezek az évek során felgyűlt benzintartályok adják a testét. Összeszámoltam, kilenc benzintank van rajta. Többek között Pannonia, Simson, MZ, Romet és egy régi Schwalbe. Ezzel diplomáztam. Egy valamiben voltam biztos, hogy azt a műanyagfigurát újra kell csinálnom, hogy azt a mozgást megértsem. Édesapám nagyon sokat segített útközben. Ketten terveztük a nagyítást, a szerkezetet. Azért ennyire stabil, mert tökéletesen fel van nagyítva a műanyagfigura. Ugyanazok az arányai. Ezért nem dől fel.
Apukád mivel foglalkozik?
Ő végzett fizikus, az erőműben dolgozott Pakson. Egy nagyon sokoldalú ember.
Úgy tudom, ez egy tornarobot.
Igen. Ez a magánmitológia is hozzátartozik a formához. Szeretem elmélyíteni a szobrok történetét, hogy ne csak egy szobor legyen, ezért egy fiktív háttértörténettel kicsit kiszínezem, így nem csak egy puszta szobor lesz, hanem a Csepel Művekből kijött tornarobot, ami az embereket megmozgatta ebédszünetben.
Mondanál valamit a Magyar Robotikai Vállalatról?
A magyar robotika a hatvanas években született meg, amikor a Csepel és a Tungsram gyárak ötéves terv keretében összefonódtak, és a Csepel Művek területén elkezdték építeni a robotokat. A Csepel G.E. az első termék, ami az én saját robotikai vállalatomban elkészült, a táncoló robot. Fontos volt, hogy színben is kapcsolódjon a korhoz. A benzintankok adottak voltak, ezek az elemek adták a formát. A Magyar Robotikai Vállalathoz nagyon sok mindent szeretnék még bekapcsolni, olyan robotokon gondolkodom, mint a masírozó robot, vagy szalutáló robot.
Te ezt szobornak nevezed, nem robotnak.
Kinetikus szobor valójában, de mivel most nem működik, örülök, hogy ilyen. Most megállja a helyét, mint szobor. Ha én azt mondanám, hogy holnaptól ezt nem lehet bekapcsolni, viszont van egy videó, ami bebizonyítja, hogy ez mozog, akkor ez valójában a Csepel Művek antik, felújított robotja, ami valamikor mozgott, de most működésképtelen. Várjuk a szakit, aki majd megcsinálja, vagy az már meghalt, aki meg tudta volna csinálni és senki nem ért hozzá, soha többet nem fog már mozogni.
Szerinted működhet a kinetikus művészet a múzeumokban?
A kinetikus művészet él és működik galériákban, gyűjteményekben, tárlatokon. Viszont egy kinetikus mű nem fog örökké mozogni, elöregszik, kikopnak a tengelyek, megáll. Ezzel szemben egy Rodin-szobor az évszázadokig is élvezhető lesz. Ennek ellenére a kinetikus művészet fejlődik és az emberek szeretik.
A magyar mozgásszobrászat művelői közül ki áll hozzád a legközelebb?
Haraszty István, aki nagy hatással volt rám a magyar kinetikus szobrászok közül,
de nem a szobrászi része, ami megfog, hanem a hozzáállás, a gondolkodás, bütykölés és építés, az hogy lehet ilyet csinálni és esély van rá hogy szeretni fogják az emberek és megállítja őket.
de nem a szobrászi része, ami megfog, hanem a hozzáállás, a gondolkodás, bütykölés és építés, az hogy lehet ilyet csinálni és esély van rá hogy szeretni fogják az emberek és megállítja őket.
Hogyan találod meg egy-egy tárgy személyiségét?
A forma, a tárgy minősége, történeti súlya adja meg a következő lépést. Ez mutatja meg, hogyan illesszem össze, mi lesz a funkciója, egy láb vagy kar lesz-e a végeredmény. Így kerülhet kapcsolatba egy húszas években öntött varrógépláb egy pumpával.
Mennyi idő volt megcsinálni ezt a szobrot?
Három év, ha az elhatározástól és a radiátor alatt talált figurától számítjuk, de ha a tényleges tervezéstől számítjuk, akkor 2-3 hónap kőkemény aktív, kreatív munka. Reggel nyolckor bemegyek a műterembe és alakítja magát a saját szobrom. Építem a darabjait tovább, folyamatosan fejlődik, és este tízkor fáradtan megyek haza, de akkor is szeretnem kell a munkámat. Másnap szívesen kell bemennem, jókedvvel.
Szabó Ottó Néprajzkutatás című műve
Van egy visszatérő motívumod, vagy inkább karaktered, a Tégla. Hogyan lett a téglának személyisége?
Ennek az az előzménye, hogy az első szobraimba köveket raktam, nagy kavicsokat. Szerettem volna kővel foglalkozni, de a követ nem szeretem faragni, nem szeretek vele semmit csinálni, viszont szerettem volna valahogy a követ és a vasat ötvözni, ezért sok szobromnak a teste egy kődarab, ami be van foglalva vassal, de amikor feljöttem Pestre azt láttam, hogy itt nincsen kő. Az egyetlen dolog, amihez hozzá tudtam nyúlni, be tudtam építeni az a tégla volt. Ezeket a munkáimat kiegészítő szobroknak hívom, amik a nagyobb munkák mellett ki kell, hogy zökkentsenek. Amikor már nem látok ki a szoborból, akkor csinálok ilyen kis gyors, lazító szobrokat. Ezt snellezésnek hívják a rajzban, de hát azért ez nem az: húsz percet, de akár egy-két órát is rászánok és ez kizökkent abból amit éppen csinálok, utána már friss szemmel tudok ránézni. Ezekből a szobrocskákból egy teljes sorozat lett az elmúlt évek alatt, a Trash Heroes. Így született meg a Bric figura. El Brico és a haverja a Super Tégla, Super T. Super T. ellenfele El Brico, ezek ketten harcolnak egymással. Mindegyiknek különböző robotjai vannak, az egyiknek tákolt cuccai vannak a másiknak fényesebb, csillogóbb dolgai, űrhajója van.
És mit eszel? Gondolom egy ilyen órányi snellezés, amikor vasakat és téglákat gyúrsz össze felemészt némi kalóriát.
Pattogatott kukoricát. Ez a műteremkoszt. Van mikróm, és amit a mikróba be lehet rakni, azt megeszem. Van két szög a szerszámtáblán az asztalom előtt, rányomom a kipattogott kukoricát és akkor munkáskesztyűvel markolok belőle. A megfelelő mennyiségű vasat én rendszeresen beviszem. Lehet, kicsit többet is.
Fotó: Hirling Bálint
Cikk: Pallag Zoltán
2012. szeptember 24., hétfő
2012. szeptember 2., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)