Kevéssé ismert tény, hogy Magyarországon egészen az 1800-as évek végéig
éltek elszigetelt iszlám közösségek, akik vallásukat és hagyományaikat a török
uralom ideje óta töretlenül megőrizték. Ez a tény mára szinte teljesen
feledésbe merült, viszont az utóbbi pár év néprajzi kutatásai egészen
érdekfeszítő eredményeket szültek, amelyek újfent ráirányították a figyelmet a
magyar történelem ezen fehér foltjára. Fennmaradt ugyanis néhány régi fénykép
és egy díszes (azóta restaurált) fejfedő-rész, amely összefüggésbe hozható a
vizsgált vallási-etnikai anomáliával.
Az alföldi régiókban élő földművesek és a már említett iszlám csoportok
viszonyára jellemzőek voltak a gyakori villongások, amelyekből nem minden
esetben a magyar közösség került ki győztesen. Főleg kisebb falvakban, ahol
hosszú évtizedek alatt a magyarok kisebbségbe kerültek, nem volt ritka a
„fordított asszimiláció“ jelensége, miszerint a magyarok akár félelemből, akár
önkéntelenül idomultak a török szokásokhoz és a valláshoz.
Ez gyakran a külsőségekben is megnyilvánult, és a török jegyek szép
lassan beszivárogtak a magyar népviseletbe is, amelynek egyik legszembeötlőbb
példája a népi viseletet kiegészítő fejet takaró rész volt. Különös mutációja
volt tehát ez a török és a magyar öltözködési szokásoknak, ami számos (mindkét
népcsoport kultúrájától távol álló, eredeti) vonással is gazdagodott. A török
nők többsége ugyanis például nem takarta el az arcát, kérdéses tehát, hogy a
magyar burka miért fedi a teljes arcot. Nyelvészeti vonatkozású érdekesség, hogy
mára bebizonyosodott: számos jövevényszavunk között a burok is török eredetű,
amely etimológiailag egyértelműen a burka kifejezésből alakult ki.
Es ist eine wenig bekannte Tatsache, dass bis zum Ende des 19.
Jahrhunderts isolierte islamische Gemeinschaften in Ungarn lebten, die ihr
ursprüngliches Brauchtum und den muslimischen Glauben seit der Türkenherrschaft
hatten bewahren können. In den vergangenen Jahren förderte die ethnographische
Forschung diesbezüglich noch weitere erstaunliche Erkenntnisse zutage und
rückte damit einen Aspekt ungarischer Geschichte ins Zentrum, der bis dahin als
weißer Fleck galt. Historische Fotografien und Überreste einer reich verzierten
Kopfbedeckung sind erhalten geblieben, und gelten als bedeutendste Zeugen
dieser Völkerbegegnung.
Das Verhältnis der islamischen Gruppen zu den Bauern der ungarischen
Tiefebene war geprägt von häufigen Konflikten, aus denen die Ungarn nicht immer
als Sieger hervorgingen. Neuere Untersuchungen belegen, dass sich insbesondere
in jenen Dörfern, in welchen die Ungarn nach und nach zur Minderheit
schrumpften, das Phänomen der reziproken
Assimilation zeigte, indem sich die ansässige Bevölkerung dem
türkischen Brauchtum anpasste und deren Religion übernahm.
Ergebnis dieser Entwicklung sind unter anderem zahlreiche türkische
Elemente, die sich bis heute in der ungarischen Volkstracht finden lassen. Das
augenscheinlichste Beispiel hierfür ist jene Kopfbedeckung, die traditionell
zur ungarischen Tracht getragen wird, welche ihrerseits ein Konglomerat aus
türkischen und ungarischen Kleidungsbräuchen darstellt und kontinuierlich mit
originellen, aber beiden Volksgruppen fremden Elementen erweitert wurde.
Hinzu kommt eine – nur in der Gesamtdynamik dieser einzigartigen
Volksgruppen- und Kuturgutvermengung zu verstehende – Überanpassung seitens der
Ungarn. So lässt beispielsweise die Mehrheit
der türkischen Frauen das Gesicht unbedeckt, die ungarische Burka hingegen
verhüllt das ganze Antlitz. Ein Phänomen, das auch seinen sprachlichen
Niederschlag fand: Heute gilt als erwiesen, dass das ungarische „burok“, wie
zahlreiche andere Wörter des Ungarischen übrigens auch, im Türkischen wurzelt:
es lässt sich ethymologisch eindeutig auf das Wort „Burka“ zurückführen.
It is not a commonly known fact today that
until the end of the 1800‘s, isolated Islamic communities lived in Hungary
which have managed to keep their religion and customs since the years of the
Turkish Oppression. This fact might be completely forgotten today, however, ethnographic
research in the last few years has revealed amazing discoveries that again shed
light on this unclear spot in Hungarian folk history. A few old photographs
have been discovered, as well as an ornate head covering (restored since),
which serve as evidence for this religious-ethnographic mingling of folks.
Conflicts were common in the relationship of
the Islamic Groups and the Hungarian lowland farmers, which most of the time
did not result in the Hungarians coming out of those as winners. Especially in
smaller villages where Hungarian inhabitants became a minority during those
decades did the phenomenon of “reciprocal assimilation” occur, as a result of
which the Hungarians – either out of fear, or just unintended – adapted to the
customs and religion of the Turkish.
This
could often be recognized in the dressing culture of the folk, it can be
followed how Turkish motives started to penetrate into Hungarian folk costume
design, the most remarkable example of which is the head covering, an accessory
to the folk costume itself. It represents an interesting mutation between
Hungarian and Turkish dressing customs, enriched by some new characteristics
different from either of the two cultures. For example, the majority of Turkish
women did not cover their faces, and therefore it is a good question why the
Hungarian ‘burka’ covers the whole surface of one’s face. The issue is also
interesting from a linguistic point of view, as it is easy to trace back that
the Hungarian word ‘burok’ (meaning: ‘hull’) – just like many other words in
the Hungarian vocabulary – has its origins in Turkish, as it can easily be
etymologically bound to the word ‘burka’.
(Osztrák kulturális fórumban megrendezett, BURKA című tematikus kiállításra készített munkám, 2012 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése